A tőzsde nem más, mint egy szabályozott piac, ahol a különböző tőzsdei termékek (például részvények) gazdát cserélhetnek.
Tulajdonképpen a tőzsdén koncentrálódik a kereslet és a kínálat. A tőzsdén való kereskedés azonban gondos mérlegelést igényel, kiváltképp a forma megválasztásánál. Kisebb befektetések esetében érdemes befektetési alapokon keresztül próbálkozni, míg nagyobb összegű és hosszú távú befektetések esetén érdemes lehet részvényekben gondolkodni (részvények esetében a rövid távú spekuláció rendkívül kockázatos).
A tőzsdén közvetlenül kereskedni nem lehet, mindenképpen valamilyen közvetítő céget kell igénybe venni ehhez. Ezek a cégek befektetési vállalkozások, valamint hitelintézetek lehetnek. Emiatt ahhoz, hogy a pénzünket részvényekbe fektessük egy befektetési számlaszerződést kell kötnünk ezen cégek valamelyikével.
A konkrét ügyletekre vonatkozó megbízást a tőzsdei kereskedő fiókjában, telefonon vagy esetleg interneten keresztül lehet tenni. A telefonon adható megbízások köre korlátozott lehet és minden esetben külön azonosító kóddal történő azonosításhoz kötött. A modern technológiai adottságoknak köszönhetően mára egyre elterjedtebb az interneten keresztül megvalósuló megbízások lehetősége, amely ugyancsak azonosítóhoz és jelszóhoz kötött beléptető rendszereken keresztül valósul meg. Ahhoz, hogy megbízást adhassunk bármely formában, szükséges, hogy elegendő pénz legyen a befektetési számlánkon.
Az ügyleti megbízásunk első megközelítésben vételi vagy eladási megbízás lehet. Ennél azonban a lehetséges ügylettípusok száma jóval összetettebb. Az ügylet ugyanis lehet azonnali ügylet, vagy származtatott ügylet. A származtatott ügylet olyan ügylet, amelynek értéke az alapjául szolgáló pénzügyi eszköz, mint alaptermék értékétől függ és önálló kereskedés tárgyát képezi. Ilyen ügyletek az ún. opciós ügyletek, a határidős ügyletek (futures, forward), illetve csereügylet (swap).
Az ún. azonnali ügyleteknél a szerződés teljesítését néhány napon belül le kell bonyolítani. Ilyenkor a tőzsdei ügyletben az ügylet tárgyának tényleges átadására anélkül vállalnak kötelezettséget, hogy a teljesítés módját és idejét meghatározták volna, így a kötelezettséget a tőzsdei szabályzatban meghatározott módon és időben kell teljesíteni. Az eladónak ebben az időtartamban az árut vagy értékpapírt szállítania kell, míg a vevőnek az ellenértéket ki kell egyenlítenie.
A tőzsdei ügyletben részes felek megállapodhatnak abban is, hogy a tőzsde ügyletben vállalt kötelezettségeiket későbbi időpontban teljesítik. Ez az eset az ún. határidős ügylet.
A határidős ügyletek útján történő befektetést többféle motiváció indokolhatja:
- spekuláció: a cél ebben az esetben a kockázatok racionális értékelése mellett a hozam maximalizálása.
- ún. hedge (fedezeti ügylet): a fedezeti ügylet célja a meglévő befektetés kockázatinak a csökkentése.
- arbitrázs: lényegében kockázatvállalás nélküli, biztos nyereség megszerzése a cél.
Sajátos ügyletek az opciós ügyletek. Különbséget tehetünk eladási és vételi opció között. Ha a kötelezett tőzsdei termékre másnak vételi jogot enged, a jogosult a vételi jog tárgyát egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. Ekkor beszélünk ún. vételi opcióról (call). Annak a személynek pedig, aki a jogosulttal szemben a tőzsdei termékre vételi kötelezettséget vállal, a jogosult a tőzsdei terméket egyoldalú nyilatkozattal eladhatja. Ez pedig az eladási opció esete (put). Európai opció esetén a futamidõ végén, amerikai opció a futamidõ során bármikor gyakorolható a vételi vagy eladási jog. A csereügylet (swap) valamely pénzügyi eszköz cseréjére vonatkozó olyan összetett megállapodás, amely általában egy azonnali és egy határidős adásvételi ügyletből, illetve több határidős ügyletből tevődik össze és általában jövőbeni pénzáramlások cseréjét vonja maga után.