Mint ahogyan a villamos energia piacán, úgy a gázenergia piacán is a liberalizáció mellett döntött a parlament. A változást a 2008. évi XL. törvény (Get.) vezette be 2009. július 1-jével. Bár a szabályozás még nincs olyan régóta hatályban, azért így is vannak gyakorlati tapasztalatok, melyekből leszűrhető, hogy a fogyasztóknak mely területek jelentenek problémát.
Az alapvető változás
Az egyik legsarkalatosabb pont, hogy a lakossági fogyasztók már nem közüzemi szolgáltatásban részesülnek, hanem egyetemes szolgáltatásban.
Ez a fogalmom természetesen nem kizárólag a földgázellátást takarja, hanem egyéb jogszabály alapján meghatározott szolgáltatásokat is, melyeket az egyetemes szolgáltató az engedélyében meghatározott területen nyújt az arra jogosultaknak. A fogyasztó szempontjából ez azt jelenti, hogy a gáz árát továbbra is maximalizált hatósági áron szerezheti be, azzal, hogy jogosult keretek között szolgáltatót váltani.
Ki veheti igénybe az egyetemes szolgáltatást?
A jogszabály értelmében 3 érintett kör veheti igénybe az egyetemes szolgáltatást:
- a lakossági fogyasztók köre, akik saját háztartásuk fogyasztása céljából vásárol földgázt, és a vásárolt földgázzal jövedelemszerző tevékenységet
- azok a felhasználók (természetes vagy jogi személyek), akik fogyasztása nem haladja meg a vásárolt 20m3/óra kapacitást
- 2010. június 30-ig feltételek mellett egyes távhőtermelési engedéllyel rendelkező felhasználók, illetve 100 m3/óra fogyasztást el nem érő felhasználók
Ezen jogosulti körön kívül mindenki a szabad piacról vásárolja a földgázt szükségletei kielégítésére.
A lakossági fogyasztók körén belül érdemes megemlíteni a védendő fogyasztókat, akik szociális, egészségügyi helyzetükre tekintettel a földgázellátásban megkülönböztetett feltételek szerint vesznek részt (pl.: kérhetik előre fizetős mérő felszerelését).