Az alkotmányos demokráciákban az emberek szabadon dönthetnek a személyüket és életüket érintő kérdésekben.
A gyógykezelésről hozott döntések az ember legszemélyesebb döntései, melyben úgy érvényesülhet maradéktalanul az önrendelkezéshez való jogunk, ha törvénybe foglalják milyen jogok illetik meg az egyént gyógykezelése során, és egyúttal megteremtik az e jogok gyakorlásához szükséges feltételeket. A jogszabályok hatékonysága azonban attól függ, hogyan lehet eredményesen alkalmazni és érvényesíteni őket a mindennapi gyakorlatban, illetve, hogy az állampolgárok mennyire ismerik ezeket a szabályokat és előírásokat.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya /1949. évi XX. Törvény / az alapvető jogok és kötelességek sorában deklarálja, hogy a
- „Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, ….” /54.§ (1)/ továbbá,
- a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. / 70/D § (1),(2) /
Az Alkotmányban megfogalmazott alapvető emberi jogok érvényesülése érdekében az Országgyűlés megalkotta az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvényt, melyben meghatározza a betegek jogait és kötelességeit.
A betegek jogai:
- az egészségügyi ellátáshoz való jog
- az emberi méltósághoz való jog
- kapcsolattartás joga
- az intézmény elhagyásának a joga
- tájékoztatáshoz való jog
- önrendelkezéshez való jog
- az ellátás visszautasításának joga
- az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga
- orvosi titoktartáshoz való jog
- az orvosi kezeléssel, ellátással kapcsolatos panasz kivizsgálásának joga